A Bowenről

A Bowen-technika nevét feltalálójáról, Tom Bowenről kapta, aki Ausztráliában tevékenykedett. 1974-es felmérés szerint 13000 embert kezelt meg egy év alatt,  úgy, hogy heti szünetekkel 1-3 alkalommal kezelte őket,  mintegy 88 százalékos hatékonysággal.

A módszer „a kevesebb néha több” alapelven működik, mert minél nagyobb a baj- probléma, annál kevesebb fogást alkalmazunk. A Bowen technika lényege a test öngyógyító képességének helyreállítása. A test meghatározott pontjain történő, precízen elvégzett izom és kötőszöveti fogások, mely lágy gördülő mozdulatok specifikus szériáiból áll.  A  legtöbb mozdulat, izmok eredési/tapadási helyén illetve az izom hasánál történik, ahol az izomorsók helyezkednek el. Az izomorsók informálják az idegrendszert az izomszövet feszültségéről-feszességéről, nyúltságáról. Ezek a receptorok a „challenge” nyújtás és az azt követő „rolling”, (át)gördülő mozdulat által stimuláltak. Izomfájdalom, illetve spazmus (görcs) esetén (amikor az izom egy ingerhurokban van) megtörhető ez a helytelen körforgás az idegrendszer által fogadott stimulus megváltoztatásával. A fasciákban keletkezett letapadásokat, keményedéseket igen hatásosan oldja, ezzel helyreállítva a kötőszöveti és ez által minden egyéb struktúra áteresztőképességét, átjárhatóságát.

Felnőtteknél a mozdulatok közé szünetek vannak beiktatva (90mp – 2perc), ellenben a babáknál és a kisgyermekeknél egyszerűbb, lendületesebb, mert náluk nincsen szünet a fogások között. Nagyon hangsúlyos, hogy lágy –szelíd noninvazív mozdulatot alkalmazunk a testen.  Ezt a tapintást, érintést, tiltakozás nélkül befogadja a test, ami által hatásosabban beintegrálja a szervezet. A kezelés alatt a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszerre párhuzamosan fejtünk ki nyugtató hatást.

Nem kezelünk betegséget, hanem az egész emberre fókuszálva, feszültségállapotokat közömbösítünk a testen. A kezelés alatt, sokan elalszanak, meditatív állapotba kerülnek. Test –  lélek – szellem ellazul, lehetőség adódik a korábban átélt lelki konfliktusok kifuttatására, megoldására és közben végzi az  öngyógyító mechanizmus a dolgát. Éppen ezért a kezelés közben csak a legszükségesebb beszélgetés zajlik.

„Gyakran a kéz oldja meg a talányt, mellyel az értelem hiába küzdött.” (C.G.Jung )